Oxford-i nyelviskolák



A Temze-völgyének egyik legjelentősebb városa Oxford. A várost híres egyetemével azonosítjuk, pedig már öt évszázaddal az egyetem megjelenése előtt is létezett és stratégiai fontosságú átkelőhely volt a nyugat felől Londonba vezető úton.

Neve is erre utal: „a ford for oxen” (ökörgázló). A város első tudósai, akik az egyetemet alapították, Franciaországból jöttek 1167-ben. Ma hírét nemcsak az innen kikerült diákok öregbítik, hanem ipara is, pontosabban autógyártása is. 134 000 lakosával így nem csupán egyetemi, hanem ipari város is.

Az azonban kétségtelen, hogy a város történelme szorosan összefonódik az egyetemi élettel. Oxford egyetemét hivatalosan 1214-ben ismerte el a pápa. A XIII.-XIV. században – akárcsak Cambridge-ben – gyakoriak voltak az összecsapások a helybeli lakosok és az értelmiségnek számító diákok között, így azokat az évtizedeket a civakodás jellemezte inkább. A város azonban egyre több fiatalt vonzott, így hamarosan fejlődésnek indult és gomba mód szaporodni kezdtek a kollégiumok a városban.

Ma Oxford fő látványossága a 37 kollégiuma, melyek közül több is a XIII. és a XVI. század között épült, s mind a városközpont körül csoportosulnak.

A High Street-en végighaladva először a Queens College-ot láthatjuk, amelyet 1340-ben alapítottak. Mivel abban az időben az oktatás és a tudományok művelésének lehetősége gyakorlatilag teljesen az egyház kezében volt, a kollégiumok a kolostorok mintájára épültek, így többnyire gyönyörű parkok vették körül őket. Az elmúlt évszázadok átépítései ellenére legtöbbjük megőrizte eredeti szépségét.

A diákok az egyetemen hallgatják az előadásokat, ott teszik le a vizsgákat, az egyetemtől kapják a diplomát, de képzésük és társadalmi életük elsősorban saját kollégiumaikon belül zajlik, s rendszerint annak a falai között laknak az egyetemi évek alatt. Az egyetemi hagyományok nagy része évszázadokra nyúlik vissza, mint a diplomaosztás, melynek nyelve ma is latin.

Oxford (akár Cambridge) kollégiumai adták és adják a mai napig a Brit Birodalom, később a Brit Nemzetközösség, s ma Nagy-Britannia vezető elitjét. Az itt végzettek egész életükben összetartanak, ha másról nem, jellegzetes kiejtésükről felismerik egymást.