K. Milán, 19 éves

Iowa, Egyesült Államok - egyetemi alapképzés, sportösztöndíj

Mielőtt kijöttem egy kicsit féltem attól, hogy hogyan fogok majd alkalmazkodni az új környezethez, hogy fogok új barátokat szerezni, hogy fogok boldogulni az angollal, satöbbi. Ez az érzés addig tartott, amíg legelső nap reggel beléptem az öltözőbe. Már mindenki tudta a nevem, hogy honnan jöttem, hol játszom és úgy kezeltek mintha több éve a csapat tagja lennék.

Az első pár héten főleg a csapattal "lógtam", mert a suli még nem kezdődött el és csak azok a sportolók voltak az egyetemen akik már megkezdték a felkészülést az őszi szezonra. Szinte rögtön lettek barátaim, akik rengeteget segítettek és segítenek is azóta. Szép lassan elkezdődött az iskola, ekkor pezsdült fel igazán az élet.

A délelőtti órák mellett minden nap van edzésünk és általában hetente két meccset játszunk, szóval nincs nagyon idő lazítani. Főleg azért sem, mert a professzorok nem sajnálják a házi dolgozatokat tőlünk, úgyhogy tanulni is kell rendesen. :) Tanulás terén az első hónap volt a legnehezebb, amikor még nem tudtam pontosan, hogy mégis mit várnak el a profok az órákon vagy a házi feladatok megírásakor és még a nyelvvel is akadtak nehézségeim.

Sokan azt mondják, hogy az első hónapot "túl kell élni" és utána jön majd a java, de szerintem ez nem igaz azaz én nem így éltem át. Igaz, hogy nem volt könnyű, mert sokkal több volt az új információ, mint amennyit egyszerre képes lennék megérteni, de én élveztem hogy szép lassan nekem kell rájönnöm mindenre, rá kell éreznem a dolgokra. Így több, mint két hónap elteltével azthiszem sikerült hozzászoknom az új környezethez és a teljesen új életstílushoz.

Rám teljesen pozitív hatással volt az a bizonyos culture shock. A legnagyobb különbség , a mérhetetlen technológián kívül, talán az emberek élethez való hozzáállása. Itt a legtöbb ember optimista és rendkívül közvetlen. Eleinte szinte kényelmetlenül éreztem magam a sok segítségtől amit kaptam, mert azt hittem, hogy én vagyok az új fiú és akkor nekem feltétlenül segíteni kell, de már rájöttem, hogy nem velem tettek kivételt hanem ez itt mindennapi.

Továbbra is hihetetlenül jól érzem magam, de persze azért jó lesz majd egy kicsit hazamenni decemberben.


Üdvözlet a nagy Amerikából!