A világ második legnagyobb országa az Amerikai Egyesült Államokkal, a Csendes óceánnal, és az Atlanti óceánnal határos. Az ország nagy részét hegyek, erdők, tavak, folyók, síkságok, és pici sivatagok borítják. Északon található a Kanadai pajzs, mely körül-belül 2, 5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Nyugati felén húzódik a Sziklás hegység, keleti oldalán található a legtöbb város, valamint az ország legismertebb turistacsalogató látnivalója, a Niagara vízesés.

A legtöbb utazónak Kanadáról a juharleveles zászló, az angol és a francia hagyományok (sokszor nem túl békés) együttélése és a Niagara vízesés jut eszébe. Természetesen ennél jóval több látnivalót kínál ez a hatalmas kiterjedésű ország.

Hogy jött létre Kanada

Kanada nagyon fiatal ország. Születési éve 1867, a brit korona akkor adott teljes önkormányzatot a Szent Lőrinc-folyó vidékén elterrülő gyarmatnak. Kanada akkoriban még kis ország volt, de nyitva állt előtte a terjeszkedés útja nyugaton egészen a Csendes-óceánig, északon pedig a Jeges-tengerig. Az indián őslakosság errefelé nagyon ritka volt, a pálinka, azaz a "tüzes víz" és az európai betegségek mind, mind felőrölték erejét, így tehát nem kellett fegyveres erőszakkal rabolni a földet, mint az Egyesült Államokban. Aránylag szépszerével, békés egyezségekkel érték el a földtulajdonok megszerzését, úgy hogy még az indiánok birtokában is hatalmas kiterjedésű rezervátumok maradtak.

A múlt század hetvenes éveitől megindult a bevándorlók áradata is. Farmerek törték fel a kanadai préri szűzföldjét, favágók irtották kemény munkával a fenyves ősvadont, vasútépítők kapcsolták össze a születő ország városait az egyik óceántól a másikig.

A Kanadai-pajzs ásványkincseit, a folyók energiáját, az erdők fáját, a préri termőtalaját fokozatosan, lépésről lépésre állította szolgálatába az akkori társadalom. A települések élvonala pedig apránként nyomult mind északabbra, egyre nagyobb területeket hódítva meg a mostoha éghajlatú, valamikor lakhatatlannak számító északon.

Ez a folyamat mindmáig tart és még korántsem ért véget. Különösen az ásványkincs-lelőhelyek kiaknázására jönnek létre újabb kisvárosok, bányatelepek, a civilizáció messze előretolt állásai a néptelen tundra- és erdőövezetben. Kanada gazdaságának alapját mindmáig azok az iparágak alkotják, amelyek közvetlenül a természeti erőforrásokra támaszkodnak.

Kanada gazdasága

Az ország mérhetetlenül gazdag ásványkincsekben, így az ország meglepően sok előkelő helyezést mondhat magáénak a bányászat világranglistáján. Nikkel- és cinkérc kiaknázásában az első, azbeszttermelésben a második, arany-, ezüst-, platina-, kobalt- és uránérc-bányászatban a harmadik helyen áll. Korunk legértékesebb energiaforrásából, a kőolajból csaknem teljesen önellátó, földgáztermeléséből pedig kivitelre is bőven jut.

A bányakincsek felsorolásával a természeti erőforrásoknak még korántsem értünk a végére. Kanada az egy főre jutó energiafogyasztásban második a világon, s ezt főleg könnyen kiaknázható, bőséges víz-energiatartalékainak köszönheti. A vízi erőművekben fejlesztett olcsó elektromos áram hatalmas alumíniumkohók építését is kifizetődővé teszi, így az ország-bár bauxitja nincs - a világ negyedik legnagyobb alumíniumtermelője. A tűlevelű erdőségek értékes puhafával látják el a cellulóz- és papíripar óriás üzemeit. Végül - jóllehet az állam területének mindössze 4,4 %-a áll művelés alatt - Kanada a világ egyik vezető búza exportőre is.

Az ország eddig is gazdag volt, de az elmúlt évtized fejleményei még fokozták természeti erőforrásainak értékét. A mai emberiség sok gyötrő gondja, a népességrobbanás, az élelmiszerkérdés, az ásványvagyon kimerülése Kanadát még jó ideig nem fenyegeti. Az emberi környezet fokozatos rombolása és pusztítása, valamint szennyeződése jobbára a sűrűn lakott déli határsávra szorítkozik. Ezeken a részeken pl. az erdőkben igen sok kárt tesznek az USA iparvidékeiről érkező szennyezett légtömegek s a belőlük hulló "savas esők".

Kanada szíve

A Szent Lőrinc völgyén Kanada két legnagyobb tartománya osztozik. A nyugati rész a gazdaságilag legfejlettebb tartományhoz, Ontariohoz tartozik, amelyet Kanada műhelyeként szoktak emlegetni. A völgy alsóbb szakasza Quebec tartomány központja

Az elmúlt pár évtizedben ez az országrész okozta a legtöbb gondot és fejtörést a kanadai politikusoknak. Kanada lakosságának több mint egynegyede ugyanis francia anyanyelvű. A francia-kanadaiak zárt tömbben Quebec tartományban és néhány vele szomszédos vidéken élnek, az összes többi tartomány lakossága azonban angolul beszél. Nem csoda, hogy az ország kétnyelvűsége egy évszázadon át csak papíron állt fenn, és a kissé lenézett francia-kanadaiak a politika és a gazdaság irányításába alig-alig szólhattak bele. Az ebből származó elkeseredést szélsőséges politikai csoportok Kanada szétszakítására szerették volna felhasználni: kiadták a "független Quebec" jelszavát, és egymás után követték el a pokolgépes merényleteket. Az utóbbi évtizedben végre sok minden történt a francia-kanadaiak helyzetének javítására. Ám még mindig kétséges, hogy Kanada széthullásának veszélyét sikerült-e valahára is elhárítani!

A francia-kanadai történelem bölcsője, a francia-kanadai művelődés fellegvára a tartományi székhely: Quebec. Itt a múlt minden emlékét becsben tartják, gondozzák; a nemzeti hagyományok tisztelete, az anyanyelv megható szeretete és ápolása nélkül a francia kanadai nép már rég eltűnt volna a föld színéről. Quebec mindmáig ódon, bájos európai kisváros maradt, valósággal idegen az amerikai kontinensen. Kanyargós, szűk utcái, színesre festett, keskeny homlokzatú házai sétára, barangolásra csábítanak. Aki nem bírja gyalogszerrel, az konflist fogadhat, úgy döcöghet fel a felsővárosba meg a sziklafokon épült vár régi bástyáihoz. A magasból pompás kilátás nyílik a kiöblösödő Szent Lőrinc-folyóra és az Ábrahám mezőre, ahol 1759-ben utolsó, sorsdöntő ütközetüket vívták a francia és angol seregek.

A két vetélytárs, Montreal és Toronto

Quebec tartomány gazdasági életének igazi központja, Montreal, a 3 millió lakosú világváros jóval feljebb, a Szent Lőrinc-folyó egyik hatalmas szigetén épült.

Nevét még a felfedező Jacques Cartier adta, akit elragadott a táj szépsége és a hegy lábánál meghúzódó kis indián település lakóinak vendégszeretete. A Mont Royal lejtői ma már javarészt beépültek a leggazdagabbak drága villáival. A város ezen részéről pazar kilátás nyílik a Szent Lőrinc folyó torkolatára, így nem véletlen számít a város legdrágább negyedének.

A város maga egy kis ékszerdoboz a tartományban, hiszen nyoma sincs az amerikai városközpontokra jellemző nyomasztó zsúfoltságnak. A felhőkarcolók tövéből mozgólépcsőn ereszkedhet le a látogató a föld alatti Montrealba, a belváros alatt sok kilométer hosszúságban húzódó csodálatos aluljáró- vagy inkább utcahálózatba, ahol üzletsorok tucatjai, és az áruházak pompás, ízléses kirakatai csábítanak vásárlásra. A föld alatti városba a klímaberendezések a csikorgó téli fagyok, hóförgetegek idején is kellemes, egyenletes meleget varázsolnak. Az éjjel-nappal fényárban úszó föld alatti sétányokról lehet eljutni a montreali metró állomásaira és a főpályaudvarra, amely ugyancsak a mélyben, az egyik hatalmas szállodaépület alatt kapott helyet. Az élettel teli, pezsgő forgalmú Montreal Észak-Amerika egyik legszebb, legérdekesebb városa. Fejlődésének lendületet adott az 1967-ben megrendezett világkiállítás is, melynek szeszélyes formájú pavilonjai, modern csarnokai a Szent Lőrinc-folyó egyik kis szigetén még mindig láthatók. Az 1976-os olimpia a várost sok új sportlétesítménnyel gazdagította, és hírnevét a világ minden országában tovább öregbítette.

Montrealnak Kanadán belül csak egyetlen nagyváros lehet vetélytársa: a rohamléptekkel fejlődő Toronto, Ontario tartomány székhelye. Neve indián eredetű; az irokézek nyelvén "találkozóhelyet" jelent. Toronto hamisítatlan amerikai metropolisz. A szürke felhőkarcolókból álló városközpont körül kertváros, családi házas lakónegyedek nyúlnak a messzeségbe szétterülve. Egyetlen igazán híres épülete a városháza; az ívesen hajló, félig nyitott hengerre emlékeztető modern palota. Toronto az Ontario-tó partján sorakozó kisebb-nagyobb iparvárosok rengeteg régi és új bevándorlónak adtak munkalehetőséget. A kb. 150 ezer főt számláló kanadai magyarság fele is itt él.

Mit nézzünk meg Kanadában

A Saint John város, a Kanadát átszelő vasútvonal keleti végpontja, és télen az ország legforgalmasabb, jégmentes kikötője, Fundy-öböl partján, a Saint John-folyó torkolatánál épült. Közelében a látogatók a Föld egyik legkülönösebb természeti tüneményét, a visszaforduló vízesést csodálhatják meg. Montreal: Kétnyelvű város, amely a Mont Royal körül épült fel, nem kevés véráldozat révén, vélhetően a nevét is innen kapta. XVIII. századi épületek teszik hangulatossá a várost, melyek közül említést érdemel a Pointe-a-Calliere, a Régészeti és Történeti Múzeum. Télen elviselhetetlenül hideg szelek uralkodnak a város fölött, ilyenkor a nép leköltözik a föld alá, ahol éttermek, mozik, szórakoztató létesítmények tucatjai várják őket. A bárok egy része angol jellegű, más része franciás beállítottságú. Mindenki megtalálja a kedvére valót, nem érdemes kihagyni!

Vancouver: A látogatók szerint minden kétséget kizáróan Kanada legszebb fekvésű városa. Dombos vidék, melyet még szebbé tesz a hidak, öblök és az óceán látványa. A belvárosban egymást érik a látnivalók: a viktoriánus stílusban épült Gastown városrész felújítva várja felfedezőit, a Stanley park pedig kiváló kikapcsolódási lehetőséget kínál. Tengerpartján egymást érik a jobbnál-jobb beachek, de a környéken kiváló kirándulóhelyek is találhatók a kanadai vadonba.