Toronto-i nyelviskolák



Toronto, Ontario állam fővárosa es egyben Kanada legnagyobb városa is. Igazi világváros, egyben a világ egyik legmultikulturálisabb városa. Az elővárosaival mintegy 5,5 milliós lakossága közel 100 nációból tevődik össze. Kanada üzleti központja és gazdasági motorja, de emellett az elmúlt években többször is választották már a világ legélhetőbb városai közé.

Lüktető, élettel teli metropolisz, melyben egyaránt megtalálható az urbanizáció és a természet közelsége. A szürke felhőkarcolókból álló városközpont körül kertváros, családi házas lakónegyedek nyúlnak a messzeségbe szétterülve. Egyetlen igazán híres épülete a városháza, az ívesen hajló, félig nyitott hengerre emlékeztető modern palota. Toronto az Ontario-tó partján sorakozó kisebb-nagyobb iparvárosok rengeteg régi és új bevándorlónak adtak munkalehetőséget. A kb. 150 ezer főt számláló kanadai magyarság fele is itt él. Az első nagy migrációs hullám az Amerikai Függetlenségi háború ideje alatt és után érte a környéket.

Az amerikai gyarmatokon élő briteket támogató lojalisták alapították a kis falut, Yorknak nevezték el, és az 1812-es amerikai háború után a bevándorlók elsődleges célállomása lett. York város 1834. március 6-án ünnepélyes keretek között újrakeresztelte magát, és ismét felvette az indián eredetű Toronto nevet, ezzel is jelezve a város hivatalos születését.

Az 1970-es évekre a város gazdasága megelőzte az addigi vetélytárs, Montreál gazdaságát, így mára a keleti oldal legjelentősebb és legismertebb városa címet vívta ki magának. Toronto fontos ipari, pénzügyi, kereskedelmi és kulturális központ. A torontói tőzsde a New York-i után a legfontosabb Észak-Amerikában. Közlekedés földrajzi szempontból központi helyzetű, ezért nagyon fontos vízi és légikikötő. Toronto éghajlata északi fekvése miatt hűvösnek mondható. Az elhúzódó hideg telet a kellemes meleg nyár váltja fel, amikor a városlakók és turisták birtokba veszik a parkokat és a vízpartot. És amikor nyáron a hőmérő higanya már az utcarengeteg mélyén is 30 fok fölé kúszik, az emberek a városközpont déli részére, az Ontario-tó partjára menekülnek, ahol mindig kellemes szellő lengedez a víz fölött.

A tó hosszú, homokos partja és parti sétányai Kaliforniára emlékeztetnek, a légkör is hasonló: görkorcsolyázók és kocogók futnak el a mindig zsúfolt vendéglők, falatozók, sportcsónak kikötők, uszodák és szórakozóhelyek előtt. Piknikkosarakkal felszerelt családok és baráti társaságok állnak sorba a kis komphajókhoz, melyek a torontóiak kedvelt kirándulóhelyeihez, a közeli kis szigetekhez szállítják az utasokat.