A spanyol bikaviadal

A bikaviadalok hagyománya a mai napig él Spanyolországban, és a helyi "Plaza de Toros" arénában kerül megrendezésre a nyári szezonban. A spanyolok előszeretettel vesznek részt ezen eseményen, sőt, bérletet is válthatnak a szezonra. Ez a hagyomány egészen a XVI. századig nyúlik vissza, amikor is a bikákat lóhátról támadták, és ölték le, lándzsával. Körülbelül az 1800-as évek közepe óta működik a bikaviadal, mint szórakozási, társadalmi esemény, mikoris megalakult Sevillában a Királyi Bikaviadalok Iskolája, amely VII. Ferdinánd nevéhez fűződik. A bikaviadal szereplői a következők:

- Matador: a férfi, aki a bikát végül megöli. Minden matadornak 5-6 segédje van.
- Picador: lovon érkezik a porondra, lándzsája van, mellyel a bika nyakát döfködi. Mindig két picador vesz részt a viadalban.
- Banderillero: gyalogos, feladata a bika mozgatásán kívül, hogy a banderilla nevű kis szigonyt (amely 70 cm hosszú, egy 4 cm-es kampós vasheggyel) párosával a bika marjába szúrja. Három banderillero vesz részt a küzdelemben.
- Torero: mindenki, aki részt vesz a bika leölésében.

Spanyol városok

Spanyolország fővárosa Madrid, ami rengeteg nevezetességéről híres, köztük, itt található a világ legnagyobb bikaviadal arénája, és a híres Prado is, amely a világ legnagyobb szépművészeti múzeuma. Madridtól délre található Toledo városa, mely talán az ország egyik leglátványosabb városa katedrálisával és híres El Greco házával. Spanyolország második legnagyobb városa Barcelona és számtalan látnivalóval fogadja az odaérkezőket. Leghíresebb nevezetességei a Sagrada Familia (Szent Család temploma), Kolombusz emlékműve, a Rambla, a Picasso múzeum, a Güel Park és természetesen Gaudi összes építészeti alkotása.

A harmadik legnagyobb városa az országnak Valencia, amely közvetlenül a tengerparton fekszik az ország keleti partján. Valencia közkedvelt úti cél a diákok számára is, itt tanul Európában a legtöbb Erasmus ösztöndíjban részesedő diák, így a városnak kiépített diákélete van. Valencia talán leginkább a gyönyörű Ciudad de las Artes y las Ciencas (Művészetek és Tudományok városa) -ról híres, és persze a Fallas nevű rendezvényről.

Spanyolország déli részen, Andaluzia területén szintén rengeteg gyönyörű és érdekes várossal és építészeti alkotással találkozhatunk. Granada Alhambrája, Cordoba Mezquitája, Sevilla, ahol a legnagyobb katedrálisnak lehetünk csodálatára, és amely szintén nevezetes a húsvéti "Semana Santa"-i csuklyás felvonulásairól.

Az ország városai évente több híres fesztivált is rendeznek, köztük általában minden nagyobb városban a "Feria" neveztű mulattságot, ahol sátrak és mindenféle óriáskerekek, céllövöldék szórakoztatják az odaérkezőket. Azonban ezen rendezvények között vannak egészen különösek is, mint pl. a bátorság próbájának tartott júliusi pamplonai bikafuttatást, amikor ezrek futnak a felingerelt bikák elől a város utcáin; a túlzott magabiztosság azonban szinte minden évben szed áldozatokat. Ennél is furcsább augusztusban a La Tomatina fesztivál Bunol városában, melyen a résztvevők paradicsommal dobálják egymást, és mindenki fürdik a paradicsomlében.

A spanyol konyha

A leghíresebb spanyol ételek:
- Paella: Valenciából ered és hasonlít az általunk ismert rizses húsra, azzal a különbséggel -többek között- hogy a paella-t a tenger gyümölcseivel is készítik - Escudella: párolt húsból és zöldségből áll. Először a levét, az escudellát tálalják fel rizzsel vagy galettal (széles főtt tésztával) és pilotasszal (petrezselyemmel, fokhagymával, fahéjjal és fenyőmandulával ízesített húsgombóccal). Ezután következnek a főtt húsok, vagyis a carn d'olla.

- Gazpacho: hideg, ízletes zöldségleves, amely Andalúziából származik. A gazpacho annyiféle, ahány település van Spanyolországban.
- Tortilla de patatas: tulajdonképpen tojásos omlett burgonyával készítve. Egyszerű és finom étel.
- Chorizo és Morcilla : spanyol kolbász és véres hurka.

De nem fogunk csalódni, ha valamilyen sültet, levest, halat vagy babételt kóstolunk meg. Például az asztúriai fabada-t és calvost. És ne feledkezzünk meg a finom borokról sem, és persze a Sangriáról sem. Levesek nem jellemzőek, inkább az előételt (entremes) kedvelik. Változatos zöldségféléket, salátákat esetleg csípős szárazkolbászt, vagy nyers sonkát (jamón serráno) szolgálnak fel elsőként. Tengeri ország lévén a halnak annyiféle fajtáját, elkészítésük annyi változatát tapasztalhatjuk meg, ami nálunk elképzelhetetlen. Főleg a sikátorok, kikötők kis éttermeit keressük, a nemzetközi étkeket bárhol megkaphatjuk. Süteményeik finomak, bár a miénknél édesebbek.

Tapas tapas bárok Spanyolországban

A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége. A legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle, tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Az itt élők gyakran beülnek kedvenc bárjukba, és borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsálnak.

A tapas bárok főként az iszogatás közbeni beszélgetésre és nassolásra helyezik a hangsúlyt, de nem kell innen feltétlenül éhesen távozni. Egy igazi spanyol tapas bárban hatalmas a tömeg, sokan már az utcán csipegetik falatkáikat, bent pedig az olívaolaj, fokhagyma, tengeri herkentyűk, füstölt sonka illatai keverednek. A helybéliek ide általában buli előtt érkeznek, de az sem ritka, hogy esténként több ilyen jellegű bárba is betérnek.

A spanyol fesztiválok

Rengeteg az eltérés, mivel minden városnak és falunak megvannak a saját ünnepnapjai. Spanyolország minden városa évi 2-3 nagy fesztivált is rendez, de ezek közül is kiemelkedik a La Tamborrada San Sebastiánban. A karneváli szezon legőrültebb buliját Sitgesben tartják. Valenciában, márciusban ünneplik a Las Fallast, amikor is egy héten keresztül táncolnak, esznek-isznak, és gyönyörködnek az elsőrangú tűzijátékban és a város az úgynevezett "mascletta"-tól (tűzijátékszerű durrogtatás, ám fények nélkül) hangos.

Ezen túlmenően a turisztikailag látogatottabb helyeken, tengerparton, szinte egész nyáron különféle helyi néptánc rendezvények, népviseleti és/vagy zenés felvonulások fokozzák a hangulatot. Sevillában a spanyol táncok változatos formái próbálhatók ki profi táncosokkal.

Nagyon szeretik a népünnepeket, melyek többsége vallási eredetű, és legalább három napig tart. Ilyenkor kicsik és nagyok, szebbnél szebb népviseletet öltenek, és maguk készítette tipikus helyi finomságokkal kínálgatják egymást.

A spanyol szieszta

A siesta egy spanyol szó, amelynek eredete latin hora sexta (magyarul: "hatodik óra") kifejezésre, vagyis arra vezethető vissza, hogy a munka megkezdését követő hatodik órában (esetleg a hatodik órát követően) jár a pihenés. A siesta, mint a nappali alvást biztosító hagyományos pihenőidő elterjedt az egész Ibériai félszigeten, valamint a spanyol hatásnak köszönhetően a Dél-amerikai országokban is. Ezekben az országokban az (egész éves vagy évszakos) elviselhetetlen délutáni hőség indokolja tipikusan ezt a fajta napközbeni pihenő időt. Vannak azonban olyan országrészek (mint pl. Észak-Spanyolország), ahol nem a klíma, hanem a meghonosodott kultúra, így például a hagyományosan főétkezésnek számító ebéd eredményezi a hosszabb napközbeni pihenéshez való igényt.

Nyitva tartás

A legtöbb bolt reggel 9-10 óra körül nyit, és 13-14 óra táján bezár. A szieszta után (kb. 16-17 órakor) ismét kinyitnak, viszont későn - sokszor csak 21 óra körül - zárnak. Szombaton általában 13-14 óráig tartanak nyitva, vasárnap zárva vannak.A nagy bevásárlóközpontok (mint pl. az El Corte Inglés üzletei) egész nap, reggel 9 órától megszakítás nélkül 21.30-ig vannak nyitva, még szombaton is.

A spanyol étkezési szokások

Az étkezési időpontok jelentősen eltérnek az itthonitól. A reggeli általában kettő időpontban van, az első az úgynevezett "desayuno" ami reggel 8-9 között történik, de ekkor csak valamilyen italt (kávét, teát) fogyasztanak. Majd ezt követi az "almorzo" 10:30-11:30 között és itt már fogyasztanak kisebb tapasokat is, mint pl. tortilla vagy bármilyen bocadillo. 14-16 óra között ebédelnek és 22-23 óra között vacsoráznak.

Illemhelyek

Tapasztalni fogjuk, hogy nagyon kevés nyilvános illemhely van a városokban, de ez nem okoz problémát, mivel bármelyik bárnak vagy kávéháznak használhatjuk ezt a helyiségét. A legtöbb bártulajdonos természetesnek veszi, ha azzal a bizonyos céllal csak úgy besétálunk az utcáról, ha viszont ezt mégsem engedélyezné, azt belépéskor rögtön láthatjuk és olvashatjuk az erre szolgáló kis táblán.